A kiérdemesült XX. században két világháborúban is pusztította a Földet és önmagát az emberiség. Pedig egyik sem volt nemhogy világ-, de még teljes földháború sem. Számos ország, sőt, földrész (Dél-Amerika) is kimaradt, alkalmasint mindkettőből. Európában pedig, ahol legpusztítóbb és leghosszabb volt sorban a második, négy ország területe és népe megmenekült a pusztítástól: a semleges Svájc és Svédország, valamint Spanyolország és Portugália. Hollandia csak azért nem, mert hiába nyilvánította önmagát semlegesnek – akárcsak az I. világháborúban –, a németek nem vették figyelembe, de csak azért, hogy rajta és Belgiumon keresztül oldalba-hátba kerülhessék a szemből bevehetetlen francia Maginot védelmi vonalat és villámgyorsan (Blitzkrieg) elérjék Párizst, valamint a La Manche csatornába szoríthassák a brit expedíciós hadsereget.
Az I. világháború befejezése utáni századik évben aztán történt valami, amit nem lehet másként értékelni, mint egy újabb világháborút, amelyet az emberiség puskalövés nélkül szabadított magára. Igen, erről a világjárványról van szó, amely valóban világháború-szerű, a szó szoros értelmében, hiszen ebből a katasztrófából a világ egyetlen országa sem volt képes kivonni magát, sem ellenállással, sem védekezéssel, sem pénzáldozattal.
Az egyik legmegbízhatóbb nyomkövető és értékelő forrás, a Johns Hopkins Egyetem, amely szinte a pandémia kitörésének első pillanatától követi a világjárvánnyá dagadó vírusfertőzést, 188 országot, illetve területet nevez meg és tart számon folyamatosan (fertőzöttek, halálesetek, gyógyultak) – és természetesen rengeteg tudományos kutatást végez, valamint ezekről közleményeket jelentet meg. A mellékelt térkép a fertőzöttséget mutatja: nincs ország, amely ne háborúzna – kivételesen: egységben a többivel – a közös ellenséggel szemben. (1. ábra) (Szép Szó)
