Az első magyar slimfit-messiás mellé befutott a második. Kicsit koros, kicsit potrohos, de azért megpróbálja. Mit veszíthet? Ha nem próbálkozik, akkor már vesztett is. Állítólag szorgalmasan gyúr, emelgeti a kettlebellt meg az avokádó-lattés bögrét, és talán a szabóját is lecseréli valakire, aki kevesebb harmonikávalntudja elfedni az átmenetet a focistaláb meg a pókhas között. A látvány sajátos; természetfilmekben látni hasonlót, amikor az öreg bikának kihívója támad. A rangidős látszólag tudomást sem vesz a trónkövetelőről, de azért úgy mozog, hogy mindig szemmel tudja tartani. A jelölt viszont egyfolytában azt lesi, hol tudna marni rajta egyet. A koreográfiát a természet véste bele a génekbe: egyre szűkülő körökben kerülgetik egymást, előbb a hangszálak csatáznak, aztán a fogak, az izmok, az inak is, és a végén csak a rátermettebb marad a porondon.
