Február másodikáig számomra az egyetlen izgalom legfeljebb egy alliteráció volt, ami a magyar rögvalóság megszokott mindennapjait leírja. A belenyugvós unalomban alliterációkon, a szavak kezdő mássalhangzójának egyezőségén járt az agyam. Például így: „A feldúlt fülkeforradalmárok felvonultak a forrongó filoszok felvilágosult foteljei felé, felindulásukban végképp véget vessenek a váltógazdaság világának, lesöpörjék a liberalizmust löttyös lelkesedésükben.”
(belföld)