Mivel november tizenharmadikán elfelejtettem megünnepelni a kedvesség világnapját, ezért arra gondoltam, hogy a Rákay Philip 4,5 milliárdos Petőfi-filmjéről szóló hír kapcsán öltöztetem ünneplőbe repkénylelkemet, és nem küldöm el a bánatos, kék égbe a penetráns döntés kifundálóit. Rábízom ezt Schilling Árpádra, a színházrendező szívét sem a kedvesség öntötte el. „Philip soha életében nem forgatott filmet, sőt egyáltalán nem hozott létre semmiféle művészeti produktumot, most mégis annyi pénze lett hirtelen vágyai kielégítésére, amennyit még soha egyetlen magyar filmes sem kapott az elmúlt 100 évben. (Így van, se Fábri, se Szabó, se Sára, se Jancsó.)” Bizony. Ezt a rákayi mennyiséget se a Hídember, se az Elk*rtuk nem tudta megközelíteni. Kurzusfilmek vagon pénzből – nehéz kenyér a művészet, ha ilyen kezek osztják a rávalót. És hogy osztják! Nem bízzák a véletlenre, ne adj’ isten a filmes tudásra. Kell a stáb élére egy NER-hízlalta Orbán-fan. (Visszhang)
