Csupa jó hírről számolt be 1952. március 9-én a kaposvári Városi Színház színpadán állva Gábri Mihály, a Somogy megyei pártbizottság titkára. Az alkalom kivételes volt, elvégre Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapját ünnepelték éppen; meg is adta hát a módját, beszédét öt sűrűn szedett hasábban összegezte később a Somogy Megyei Hírlap.
Gábri elvtárs felsorolta mindazokat a sikereket, amelyeket a munka és a művelődés frontján harcolva értek el a somogyiak. Textilgyár és mezőgazdasági gépállomások, termelő szövetkezetek és iskolák sorjáztak a beszédben, melynek csúcspontján a szónok nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy „Rákosi elvtárs megszabadította a dolgozó magyar népet egyik leggonoszabb ellenségétől: a jövő miatt érzett bizonytalanságtól és félelemtől.”
Az utókor legfeljebb azon lepődhet meg, hogy az ünnepi szónoklatból kiderül: Gálosfa, Őrtilos, Nikla és Kéthely mellett Balatonszéplak is kapott egy iskolát ezekben az években. Ami érdekes fejlemény, ha onnan nézzük, hogy a Siófok és Zamárdi közötti település létezésének első tizenöt évében – 1930 és 1945 között – tipikus nyaralóhelynek számított, ahol a simogató napfény és a lágyan fodrozó víz mellett a nomád létkörülmények adták meg a nyaralás sava-borsát, hogy aztán iskolakezdésre az összes család visszatérjen a város folyóvízzel és központi fűtéssel komplett unalmába. (Szép Szó)
