A hetvenéves Margócsyról szeretnék írni. Mintha tegnap lett volna, hogy a hatvanévesről írtam Margináliát. Elővettem a Margonauták hatalmas, 729 oldalas, száz szerzős kötetét, s olvasása közben ráébredtem, hogy Margócsy kapcsán kellene arról írnom, hogyan kezdődött az irodalmi rendszerváltás a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, a gazdasági a nyolcvanas évek elején, a politikai a nyolcvanas évek végén, a társadalmi a kilencvenes évek közepén, s végül hogyan zárulnak be egymás után az ezredfordulótól máig. Először becsapódik a politika vaskapuja, aztán bezárul a gazdaságé, majd véget ér és megfordul a társadalmi rendszerváltás. Manapság tűnik el az irodalmi rendszerváltás, Esterházy, Tandori és Térey halálával, Krasznahorkai emigrációjával, és ki tudja még, hogy mivel. De akkor is, ott is tudni kell fenntartani egy kultúrát. Megőrizni és továbbadni a megőrizhetőt és tovább adhatót. Margócsy az őrzők és adók egyik legnagyobbika. (belföld)
