Peter Krupának volt egy rossz belépője: a sajtó amiatt kapta fel őt, hogy érvényes fegyverviselési engedéllyel tartott kézifegyverrel érkezett a parlamentbe. A pisztolyt átadta a parlamenti őrségnek.
Valószínűsíthetjük, hogy ha ugyanezt egy kevéssé militáns retorikát folytató párt képviselője teszi, a sajtóvisszhang is kisebb. Csak a történelmi hűség kedvéért elevenítsük fel, a legismertebb parlamenti fegyveres, Víťazoslav Moric mellett Ján Slota is olykor fegyverrel jelent meg, de volt revolvere Anna Belousovovának is. Diana Dubovcová (vajh’ emlékszike még rá valaki?) is elmondta az újságíróknak, néha a kézitáskájában a parlamentbe is magával viszi a fegyverét. Hozzájuk képest e tekintetben tehát Krupa egy mintaképviselő.
Abban a tekintetben viszont nem nevezhető mintaképviselőnek, hogy teli szájjal büdöszsidózik. A rendőrség most még a parlamenti léte előtti korszakából származó Facebook-bejegyzéseit vizsgálja, annak megállapítására, hogy kimerítik-e a gyűlöletbeszéd fogalmát.
A rendőrségi vizsgálat lezárulta előtt, még ha van is véleményünk Krupa bejegyzéseiről, korai lenne állást foglalni. De ha be is bizonyosodik a markos képviselő bűnössége, ő egyelőre verbális síkon marad(t).
Kotleba képviselői körében azonban a tettlegesség sem tabu. A Námesztói Járásbíróság éppen mára napolta el Andrej Medvecký perét, aki inkább le se tette parlamenti képviselői esküjét.
(Az már csak hab a tortán, hogy ittas vezetés miatt egyébként is próbaidőn volt, de az alkohollal kapcsolatos nagyobb társadalmi tolerancia okán ezt a szavazók nem veszik annyira zokon.) Medvecký egy dominikai férfit ütlegelt és rugdosott össze, a bőrszíne miatt. Egyik 19, a másik egy híján húsz, mondhatnánk annak kapcsán, hogy a mandátumát nem érvényesítő Medvecký helyett Milan Mazurek ülhetett be a képviselői padsorokba. Ő aktív résztvevője volt annak a fővárosi tüntetésnek, amelynek végén, vulgáris szidalmak mellett egy babakocsit toló mohamedán családot is megdobáltak.
A kő- és üvegdobálás előtt a "Ba…om az Allahotokat!" felkiáltásban kitörő, most már képviselő Mazurek révén alkothattak képet a szlovák vallási toleranciáról és vendégszeretetről. A választások után széles körben tematizálódott, hogy lehet-e fasisztának nevezni a Mi Szlovákiánk Néppártot? Vagy neonácik ők, netán nemzeti radikálisok, vagy micsodák? Az akadémiai vita még zajlik, viszont amit a párt fentebb nevezett képviselői produkáltak, az simán tekinthető köztörvényes bűncselekménynek.
