Hányszor próbáltam átadni neked,amit összehordott majd’ ötven év,amiről hittem, kerek telihold;növekvő sarlót pakoltam eléd.Soha ne gondold, pusztán csak ennyi,mit belőled elteszek magamnak:néhány megrepedt kóláspalack éslehullt csöppjei csípős ketchupnak.Összenőttünk, akár tél végén a fák,félig még alszunk, mindig éberen.Úgy érintesz, mint ki mindig ismert;egy tiszta kéz koszos tenyeremben.
