Brüll István kifutófiú, hajtókáján a sárga csillaggal kilép a Wesselényi utca 8. kapuján. 1944 decembere és dermesztő hideg fogadja odakinn. A budapesti gettóba száműzés előtt a Deák cipész és a kuncsaftok között méretproblémás lábbelikkel ingázó fiatalember a Síp utca 12-nél jár, amikor robbanás rázza meg az épületet. A porfelhőn át többen berohannak a házba, köztük a tizenhárom éves fiatalember is, aki a lépcsőfordulóban talál a félig ülő, félig fekvő nőre. Nem régóta lehet halott, mert könnyedén veszi ki a kezéből a pólyába csavart gyermeket. A kicsi előbb nyöszörög, majd felsír, ő pedig egy felnőttnek adja át. Ha túlélte a robbanást, a gettót, és vele a XX. századot, 81 éves is elmúlt. Erdei-Brüll István 94 évesen szeretne a nyomára bukkanni.
