A fenti idézet Jónas Reynir Gunnarsson a családi emlékek, a biológia és a neurológia területein indázó Az erdő halála című regényéből való. A kortárs izlandi irodalom egyik egyedi hangú alkotójának magyarul is megjelent könyve személyes történetbe ágyazva beszél a gyászról, a klímaszorongásról vagy éppenséggel az atomháborúról. A szerzővel budapesti látogatásakor beszélgettünk.
