Magyarország ezt is megcsinálta!, mondta péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök Románia és Bulgária teljes jogú Schengen-taggá válása kapcsán. Úgy fogalmazott, jelentős európai országok blokkolták ennek a két országnak a csatlakozását, és ennek az akadálynak az elhárítása „nem volt kis diplomáciai bravúr”, hiszen „egy olyan ügyről beszélünk, amely több mint egy évtizede halódik”. Való igaz, 2010 második felétől, az első magyar uniós soros elnökség óta húzódik ez az ügy, a 2007-től EU-taggá vált két ország schengeni csatlakozásáról első alkalommal akkor kellett volna döntésnek születnie, hogy már 2011-től kiteljesedjen a szabad mozgás övezete. Akkor még bizonyára nem voltunk eléggé „világpolitikai tényező”, ahhoz, hogy megakadályozzuk azt a közel másfél évtizedes kálváriát, amin a két ország többé-kevésbé igazságtalanul átment. Kétségtelen, hogy Magyarország kezdetektől fogva támogatta Románia Schengen-tagságát, az lett volna abszurd, a nemzeti érdekekkel és az ország gazdasági érdekeivel szembemenő, ha nem így tesz. Az is tény, hogy a mostani magyar uniós soros elnökség kiemelt kérdésként kezelte a Schengen bővítését, mindent megtett annak érdekében, hogy e féléves ciklus felmutathassa ezt a könnyűnek és egyedülinek ígérkező eredményt. Mert hát mással nemigen tudunk büszkélkedni, amikor január elsején átadjuk a stafétabotot a lengyeleknek. A számvetésből azonban sok minden kimaradt.
