Aznap halt meg az Isten, írtam. Súlyosbító tényező, hogy komolyan is gondoltam, pedig azért ez elég nagy közhely, pátosz a köbön, aki nagyot akar mondani, ilyet mond, és én bizony nagyot akartam. Tenni a szépet, lenyűgözni, belelódítani a világmindenségbe Istennel meg a halállal, ráadásul egyazon levegővétellel. Még akkor is, amikor már tudtam, hogy ez veszett fejsze nyele, hogy valójában Isten halála nem érdekel, hogy a kapcsolatunk értékes, csak nem úgy.Azóta is ezeket a szavakat forgatom a számban. Csak nem úgy. Hát mégiscsak komoly dolog ez?! Egy egyensúlyából kibillenő párkapcsolati dinamika, elfelejtett szív-emodzsik továbbítása végpontok között titkosított Messengeren. Az nem lehet, hogy csak találomra pötyögjük a betűket a virtuális billentyűzeten, és azt számoljuk, hogy hány karakterbe fér bele egy érzés. Hogyan is lehetne mindenmentes egy ismerkedés? Hiszen van, hogy túl sok. Van, hogy túl kevés. Van, hogy tévedés. Semmilyen próféta nem beszélt erről, semmilyen álmoskönyv nem igazolhatja, hogy ez rendben van.Valójában röhej az egész. Azt sem tudom, hogy szereted-e a 18 fokos szobát a téli hidegben, hogy hagyma-csípőssel eszed-e a gíroszt, hogy egy ismerőst vagy öt idegent áldoznál fel egy morális dilemmában. Hovatovább a hangodat sem hallottam még; rövid, szöveges üzeneteket küldesz, én pedig bekapcsolt autocorrecttel válaszolok. Hiába, a Mesterséges Intelligencia is jobb nálam, minden botlásomat javítja.Azt írod, eleged van, már csak arra vágysz, hogy végigautózz az E45-ös autóúton, át Németországon és Dánián, keresztül Svédországon egészen fel Tromsőig. Mert a norvégok tiszta dilik. És persze ott a sarki fény, amit szerinted minden embernek az életében egyszer látnia kell. Azt hallottad valahol, hogy egy Auróra alatt el nem táncolt élet mit sem ér. Ebből nem engedsz, Szókratész ide vagy oda. Legalább olyan fontos ez neked, mint az elfelejtett szív-emodzsik továbbítása végpontok között titkosított Messengeren annak a valakinek, aki elhagyott, és annak a valakinek, aki váratlanul betoppant az életedbe. Mert az emberek már csak ilyenek: elhagynak, betoppannak, átgázolnak rajtunk, olykor maradnak, beköltöznek. Készül pár fotó az IKEA-s Buddha-szobor mellé, emlékek a közös tárolóba, tánc az Auróra alatt, potya pszichoanalitikai ülések, mítoszok örökké visszatérő mintázatai. Úgy tartod, csak a kislányok hisznek a Nagy Ő-ben, sokkal több pitvar és kamra van abban a szívben, mintsem hogy mindössze egy ember lakjon benne. Úgy tartod, több élet is belefér ebbe az egybe, úgysincs igazság, egyetemes jó, mindig tovább kell menni, aki őszintén szeret, az szükségszerűen szenved. Ez a Törvény, a mindent felülmúló Dharma, a szent tudományok lényege, amiről csak a guruk és a költők tudnak igazán szépen szólni.Valójában viszont röhej az egész, csak egy végpontok között titkosított üzenet, egy szívkamrákban félrevert szinkópa és egy lehengerlőnek szánt bejelentés Isten haláláról. Élet közepi válság, semmi komoly. Holnap reggel 8-kor folytatjuk.