Kósa Lajos fideszes politikus október 6-i, az aradi vértanúk és az 1956-os forradalmárok emlékét mocskoló beszédében azt állítja: 1956-ot elbuktuk, de Kádárral, a forradalmat leverő konszolidációval nyertünk. Ebből a mai magyarok „nagyon helyesen azt a következtetést vonták le, hogy nekünk a békére van szükségünk, a háború nem jó nekünk”. Tehát egyértelmű: Kósa nemcsak fideszes társa, Orbán Balázs szeptember 25-i hazaáruló, nemzetgyalázó beszédét védi, hanem az Orbán-rezsim tényleg beleállt a kádárizmus és a mindenkori orosz megszállók nyílt dicsőítésébe 1956 és a magyar demokratikus forradalmi hagyomány ellenében. De miért, mi ennek az értelme és az aktualitása az állampárt számára?
