Mondják, a balett-táncosok olyanok, akár a kaviccsal teli üvegváza: kívül törékenyek és kecsesek, belül sziklaszilárdak. Tóth Nikolettnek két évvel ezelőtt a Jókai utcai házomlás legsúlyosabb sérültjeként tucatnyi csontja törött – köztük az agy- és az arckoponyája, a háti szakaszon három gerinccsigolyája, a kulcscsontja és a medencéje is –, de kivételes lelkierővel és céltudatossággal éli tovább az életét. Úgy tekint a mostani helyzetre, mint hosszú átmeneti állapotra, nem fogadja el, hogy végleg kerekesszékben marad, noha az orvosok nem kecsegtetik. A legnehezebb teher számára az önállóság és a magánszféra elvesztése, miközben 28 évesen most kezdhetné kiélvezni ígéretes pályafutását és élni a saját felnőttéletét. A balesetének azért hálás, mert megtapasztalhatta, milyen sokan szeretik, és úgy érzi, dolga van ezzel. Még nem tudja pontosan, hogy mi, de szeretne a jövőben is tánccal foglalkozni, balettmesteri vizsgájával felnőtteket taníthatna, vagy koreográfusasszisztensként dolgozhatna. Korábbi munkaadója, az Operettszínház nyitott is lenne erre, de épületük még csak részben akadálymentes. És Nikolettnek meg kell harcolnia az igazáért is, hogy a neki járó kártérítést megkaphassa.
