1.
Egy tehervonat a síkságra ér,
tovább közlekedik,
kerekeiről a vért lemossák.
Az első záporig
fehérlik még a klórmész.
A menetrendi közlekedés
helyreáll.
Precíz jegyzőkönyvek rögzítik
a tények helyett a
kényelmes magyarázatot.
2.
Meggörbült a világ
gyémánttengelye.
Teste kerengő bolygó
friss humusza már.
Vágya, álma, gondja
szívünkbe rejtve,
gyémántok fénye között,
kövek alatt,
bogarak között.
3.
Elment,
cipőjéről a port leverte.
Csukott szemhéjunkra
míg vetít az elme,
álmot, ami nem
kartotékadat,
anyagtalan térbe
költözik a lelke.
4.
A csend kegyetlen, árva.
Torkunkban
a kiáltás hiány.
A kétség
toronyba zárva.
A szép jóság,
a szelíd érzelem,
messze jár,
s egy fülkefényben
dübörög, kiált
a végtelen.
