Lebegő buborék a Louvre előtti szökőkútban, amorf építmények a Concorde téren vagy épp különböző vasoszlopokon elhelyezett bronz állatfejek egy szökőkút körül a Tullériák kertjében. Ilyen és ehhez hasonló meglepő műtárgyak fogadták az október végén Párizsba látogató turistákat. A tájékozatlan utazó akár azt is hihette volna, hogy ezek az objektumok hozzátartoznak Párizs mindennapjaihoz, ami a köztudatban úgy él, mint a művészet fővárosa. Azonban mindez az október második felében megrendezett nemzetközi modern művészeti kiállítás, az úgynevezett Fiac (Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásár) program sorozat része volt. A kiállításon 173 nemzetközi galéria vett részt– melyből csupán 42 volt francia – a világ 23 országából.
Az eseményen azonban most nem a tavalyihoz hasonló botrány szolgáltatta a legnagyobb izgalmat, amikor is a kaliforniai Paul McCarthy versaillesi kastélykertben kiállított kétértelmű – szexuális értelmezést is magán viselő – munkája kiverte a biztosítékot a nagyközönség köreiben. Sokkal fontosabb volt az, hogy hosszú évtizedek után Párizs újra visszakapta a megfelelő helyét a világ művészeti térképén, ugyanis a fények városa hozta ebben az évben a legnagyobb szabású és legmagasabb minőségű kortárs művészeti kiállítást és termék felhozatalt - olvasható a Le Point magazinban. Így London és Bilbao mellett a párizsi vásár a maga 78 ezer látogatójával a legnagyobbak közzé iratkozott fel - tudható meg a Les Echos napilapból.
A legnevesebb galériák állítottak ki a francia fővárosban, akik a világ minden részéről érkeztek. Az összes kiállító dicsérte az elmúlt években végbement kulturális és művészeti fejlődést. A Pekingből visszatért galéria tulajdonos, Kamel Mennour szerint „A francia attitűd már nem a régi. Egy teljes metamorfózison esett át. Az (állami) intézetek nyitottak a piaci partnerekkel való együttműködésre. (…) Párizs újra felkerült a világtérképre. Kínában az összes gyűjtő a Fiac-ról beszél.” Hasonló véleményen van a német Samia Saouma, aki a Max Hetzler legújabb galériáját irányítja Párizsban: „A művészeink nagyon lelkesek a gondolattól, hogy itt Párizsban állíthatnak ki”. Azonban nemcsak a párizsiak játszanak szerepet abban, hogy városukat újra a legjobbak között emlegetik. Olivier Antoine galéria tulajdonos szerint „New Yorkban nagyon nagy a konkurencia harc. Párizsban azonban lehetőség nyílik, hogy a legkiválóbb alkotásokat hozzuk el.”
A Nemzetközi Vásár azonban nemcsak a tehetős vásárlók számára próbált kedveskedni, hanem a nagyérdemű felé is nyitott. Így a berlini Museum Island (Múzeum Sziget) vagy a New York-i Museum Mile (Múzeum Mérföld) mintájára Párizsban is egy földrajzi objektum, a Szajna mentén szervezték meg a kiállításokat. Így megalkották a „Musées en Seine” (Múzeumok a Szajnán) területet, mely egy „új kulturális élményt nyújt Párizsban” – tudható meg a vásár szervezőjétől, Jennifer Flaytől. Így a Musée de la Radio-tól kezdődően, az Eiffel Toronnyal szembe elhelyezkedő Musée d’Homme keresztül, a Palais de Tokyón, Grande és Petit Palais-n, a Louvre-n,a Musée d’Orsay-n és a Centre Pompidou-n át egészen a város másik oldalán fekvő Maison de Rouge-ig mindenhol voltak kiállítások a kortárs alkotók műveiből. A nagyközönség megnézhette többek között Wifredo Lam, Degas, Van Gogh, Picasso vagy épp Andy Warhol műveit is. Továbbá, mint azt már olvashattuk, sok műalkotást kihelyeztek a szabadba, s Párizs nagyobb parkjaiban kaptak helyet.
Azonban a pezsgő párizsi kortárs művészeti piacra nemcsak a galériák épültek rá, hanem egy két internetes start-up vállalkozás is megpróbál hasznot húzni kisebb nagyobb sikerrel - tudható meg a Les Echos-ból. Ami nem véletlen, hiszen az elmúlt évben az internetes művészeti piac 60 százalékkal növekedett, amely így elérte a 2,6 milliárd eurós forgalmat. A Franciaországban népszerű több ezernyi start-up vállalkozás 3-5 százaléka van jelen a művészeti piacon. Azonban a klasszikus műalkotásokba, úgymint szobrok, képek, viszonylag kevesen invesztálnak. A piaci szereplők jobban szeretik a modern média által termelt művészeti termékeket, zenéket, videókat és egyéb digitális alkotásokat - mondta a Martijn Pineau-tól a Creatur start-up inkubátor ház kommunikációs igazgatója egy interjúban.
Ennek ellenére eleinte sok start-up vállalkozás a különböző képzőművészeti termékek online árusításával próbálkozott, mint pl. az Artsper, akik 2013-ban kezdték el a neten keresztül árulni egyes kortárs művészek alkotásait, mely nagyságrendileg 400 galéria anyagát tartalmazta. Azonban minden erőfeszítésük dacára rá kellett jönniük, hogy a művészeti piac meglehetősen zárt és kevésbé fogékony a modern értékesítési csatornák iránt, így nem tudtak sikereket elérni. Hasonló csapdába futott bele Maxime Delmotte és Adrien Salamon, akik vállalkozásukkal profilt váltottak és inkább a reprodukciók felé fordultak. Charles Degand a Fundme tanácsadója szerint „a művészeti piacon tevékenykedő start-upok száma nagyságrendileg másfél évvel ezelőtt érte el a csúcspontot”. Sokan azonban realizálván azt, hogy a képzőművészeti piac még nem érett meg az internetes kereskedelemre, változtattak profiljukon, de továbbra is a művészet közelében maradtak. Így pl. vannak start-upok (Artips), melyek a művészeti oktatást vállalják fel, s hírlevelek formájában nap mint nap művészettörténeti anekdotákat és történeteket küldenek ki az előfizetőik számára. Egy másik vállalkozás pedig kifejezetten a gyerekek művészeti oktatására koncentrál (Art Kids Paris) szórakoztató formában.
Azonban a pezsgő és sikeres kortárs képzőművészeti világra, továbbá a ráépülő start-up vállalkozások sikerére árnyékként vetül a tény, hogy a franciák egyáltalán nem, vagy csak kevés művészeti cikket vásárolnak. Így a Le Pointnek nyilatkozó galéria tulajdonosok egybehangzó véleménye szerint a külföldi műgyűjtők azok, akik Párizsba fent tartják a műkincs piacot. Emmanuel Perrotin galéria tulajdonos ennél pontosabb adatokkal szolgál: „2015-ben, a franciaországi műgyűjtők a bevételének csupán a 10 százalékát adták. Franciaországból ők eltűntek, és az ázsiaiak azok, akik a legtöbbet vásárolnak”. Az pontosan nem lehet tudni, hogy a Fiac-n mekkora forgalom bonyolódik le, de a galéria tulajdonosok egyetértenek abban, hogy ez a nemzetközi művészeti piac éves csúcspontja. Jennifer Flay emellett kiemeli, hogy egyes tranzakciók száma meghaladja az ötmillió eurót. Azonban a franciák egyelőre, csak a szemüket gazdagítják a kiállított művekkel, s a pénztárcájukat a legritkább esetben nyitják ki.
(A cikk eredeti készítési dátuma: 2015. november 7.)
