Egy neves londoni kutatóintézet Magyarországot is azon EU-tagok közé sorolja, amelyek általánosságban rokonszenvvel viseltetnek a brit EU-tagság paramétereinek módosítására vonatozó igények iránt. Az Open Europe két nappal a brit igények írásos formában történő átadása előtt tett közzé egy összeállítást az egyes tagállamok brit követelésekhez való várható hozzáállásáról.
A londoni agytröszt David Cameron listájának öt fő pontját illetően próbálta felmérni a tagállami támogatás, illetve elutasítás mértékét.
A fő brit követelések a következők:
1. Az eurózónán kívüli országok jogainak szavatolása;
2. A „minél szorosabb unióra” vonatkozó, szerződésben rögzített cél törlése;
3. A más tagállamokból érkező bevándorlók (és munkavállalók) szociális kedvezményekhez való hozzáférésének korlátozása;
4. A tagállami parlamentek ahhoz való jogának biztosítása, hogy „piros lapot” mutathassanak fel a nekik nem tetsző jogalkotási kezdeményezéseknek;
5. A belső piac mélyítése, a szabadkereskedelem előmozdítása és a bürokrácia csökkentése.
A kutatóintézet térképet készített arról, hogy az egyes tagállamok hogyan viszonyulnak en bloc, és külön-külön a brit igényekhez. Az Open Europe Írország, Dánia, Hollandia, Svédország, Finnország és Magyarország esetében tartja a legvalószínűbbnek azt, hogy általánosságban támogatni fogják a brit igényeket. Ebből az országcsoportból is kiemelkedik Írország és Dánia, amelyeket minden más országnál hátrányosabban érintene Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból. Az Open Europe egyik korábbi elemzése szerint Írországnak 2030-ban 1,1-3,1 százalék körüli GDP-veszteséget jelentene a Brexit (brit kilépés).
Hollandia miközben nagyjából-egészében megengedően viszonyul a brit követelésekhez, várakozások szerint sokkal óvatosabb álláspontot foglalhat el az euróövezeten kívüli országoknak nyújtandó biztosítékok kérdésében, mert egy EU28-as szinten egységesebb EU-t preferálna.
Az Open Europe várakozásai szerint Belgium, Luxemburg és Spanyolország mutathatja a legelzárkózóbb magatartást a brit igényel teljesítése elől, nem utolsó sorban azért, mert ezek az országok érzelmileg erősen kötődnek az európai integrációhoz és elleneznek minden olyan lépést, ami az ezzel ellentétes irányba hat.
Ami a várható magyar hozzáállást illeti, a brit agytröszt szakértői az öt említett brit igény közül háromban Budapest erős támogatására számítanak. Ezek: az euróövezeten kívüli országok érdekeinek védelme, a mind szorosabb unió elutasítása és a nemzeti parlamentek jogosítványainak megerősítése. Nem világos, vagy sokkal tartózkodóbb (akár elutasító is) lehet a magyar álláspont viszont az uniós állampolgárok jóléti rendszerekhez való hozzáférésének kérdésében, és a kifejezetten liberális belső piaci brit megközelítés kapcsán is.
Az Open Europe várakozásai szerint az EU-n belüli migránsokra vonatkozó szabályok módosításának elérése lesz a legkeményebb dió a brit kormány és a partnerek között folytatandó tárgyalásokon. Miközben az Egyesült Királyság nem elszigetelt ebben a kérdésben, számos tagállam aggódik amiatt, hogy a brit miniszterelnök alá akarja ásni a személyek szabad mozgásának alapvető jogát és korlátozni kívánja a szigetországban élő saját állampolgáraik jogait. A szakértők szerint a lengyel választások miatt egy időre befagytak az erről folyó egyeztetések, de nemsokára újraindulhatnak.
A második legnehezebb kérdésnek az eurózónán kívüli országoknak felajánlandó biztosítékok kitárgyalása ígérkezik. Bár Németországnak, Franciaországnak és Olaszországnak sincsenek ezzel szemben elvi kifogásai, az ördög a részletekben lesz – mutat rá az elemzés. A belül lévők számára ugyanis aligha lenne elfogadható bármi is, ami korlátozná az eurózónán belüli mélyebb integrációt, illetve különleges jogokat biztosítana a brit pénzügyi szolgáltatásoknak és a londoni City-nek.
A nehézségi fok alapján a kutatóintézet várakozásai szerint a tagállami parlamentek hatásköreinek bővítése lehet a következő a listán. Az EU-szerződés ugyan már lehetőséget biztosít a parlamenteknek (8 törvényhozásnak) a sárga lap felmutatására, de egyes tagországok attól tarthatnak, hogy ez könnyen féket rakhat a további integrációra.
Kevésbé ellentmondásos lehet a „mind szorosabb unióra” vonatkozó kitétel mellőzése (ne legyen érvényes minden tagállamra). A tagállamok vezetői ugyanis 2014 júniusában már kinyilvánították, hogy ez az elv lehetőséget ad arra, hogy az egyes országok az integráció különböző útjain haladjanak.
Cameron listáján a legkevésbé ellentmondásos pont a belső piac további liberalizálása, a bürokrácia csökkentése és a szabadkereskedelem lehet. Mivel ezeken a területeken a Juncker-bizottság eléggé aktív, inkább az a kérdés, hogy a brit miniszterelnök milyen további eredményeket tud majd felmutatni. Az Open Europe arra is felhívja a figyelmet, hogy egyes országok számára léteznek kényes területek, mint Németországban a professzionális szolgáltatások verseny előtt való megnyitása, vagy a transzatlanti partnerséghez (TTIP) csak feltételesen meglévő francia támogatás.
Az elemzés arra is kitér, hogy a kívánságlista egyes elemeiről többségi szavazással dönthetnek majd a tagállamok, míg más kérdésekben követelmény lesz az egyhangúság, ami a kisebb országoknak is nagyobb beleszólást adhat. További tisztázandó kérdés, hogy szükség lesz-e az EU-szerződések módosítására, amire több tagállamnak (köztük Franciaországnak) sincs ingerenciája, míg mások nyitottabban viszonyulnak a kérdéshez. Az egyik lehetőség a britekkel kitárgyalt módosításoknak egy következő szerződésmódosítás (ez előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlenné válik, még 2020 előtt) során történő beemelése.
