Törökország hajlandó elfogadni Aszad hatalmon maradását a szíriai politikai átmenet folyamatában hat hónapig, amely időszak alatt kizárólag szimbolikus jogkörökkel rendelkezhet az alavita vezető. Az erről szóló tárgyalásokat már meg is kezdte Ankara a nyugati hatalmakkal, közölte két kormányzati tisztségviselő a Reuters-szel.
Törökország a szíriai polgárháború kitörése óta Aszaddal szemben pozícionálta magát, a szíriai rezsim legfőbb kritikusa, illetve a lázadó erők egyik fő támogatója. A török vezetés eddig minden tárgyalás előfeltételévé Aszad azonnali távozását tette, hangsúlyozva, hogy az alavita elnök hatalmon maradásával nem lehet békét teremteni Szíriában.
"Az Aszad távozását előkészítő tervek kidolgozása már folyamatban van. Hat hónapig maradhat hatalmon. Elfogadjuk ezt, ha lesznek megfelelő garanciák arra, hogy a hat hónap lejárta után távozik a hatalomból", fogalmazott a neve elhallgatását kérő tisztségviselő. Hozzátette: "A kérdésben nagy előrelépést tettünk az Egyesült Államokkal és más szövetségeseinkkel. Hogy mikor kezdődik meg a hat hónapos folyamat, abban nem jutottunk még közös nevezőre, de úgy gondoljuk, hogy hamarosan kezdetét veheti."
A magas rangú kormányzati tisztségviselő elmondta azt is, hogy a politikai átmenet javaslatát az Egyesült Államok Oroszországgal is meg kívánja vitatni. Az már azonban erősen kérdéses, hogy vajon Moszkva támogatna-e egy ilyen ötletet, miután néhány hete éppen legfőbb közel-keleti szövetségese, Bassár el-Aszad mellett lépett fel Szíriában, elérve a szíriai rezsim "újjáéledését", és elősegítve a lázadók uralta területek visszaszerzését.
A nyugati hatalmak között konszenzus van a politikai átmenet szükségességének kérdése iránt, ugyanakkor korántsem volt ez mindig így. Mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió vezető tagállamai egészen az elmúlt hónapokig Aszad azonnali lemondását követelték. A szíriai elnökhöz való viszony fokozatosan mérséklődött a felek részéről oly módon, hogy mostanra a Nyugat álláspontja szerint Aszad távozásának idejét és módját a politikai átmenetet előkészítő tárgyalásokon kellene meghatározni.
Az egyébként is komplex polgárháború rendezését azonban tovább bonyolítja Oroszország az elmúlt hetekben megkezdődött szíriai tevékenysége. Moszkva Bassár el-Aszad védelmében megerősítette katonai jelenlétét az országban, légicsapásokba kezdett az Iszlám Állam, illetve (és főleg) a lázadó csoportok ellen, valamint tovább növelte a szíriai rezsimnek nyújtott támogatásait. Oroszország mellett továbbá az Iráni Iszlám Köztársaság Aszad támogatójaként szintén kulcsszerepet játszik a szíriai polgárháborúban.
A török vezetés számára tarthatatlanná vált eddigi álláspontja, amennyiben nem kívánt még inkább elszigetelődni. Ankara már régóta hangoztatott biztonsági zónájának kiépítése süket fülekre talált a nemzetközi közösségben, az AKP instabil kormányzati pozíciója, az egyre állandósuló merényletek, a kurdok elleni hadjárat és ennek belpolitikai leképeződése, valamint a menekültválság révén kialakult feszültebb viszony Európával mind-mind olyan tényező, amely miatt Törökország nem engedheti meg, hogy elszigetelődjön egy számára kulcsfontosságú kérdésben.
A polgárháború rendezése azonban ettől még nem került közelebb. Túl sok nézeteltérés van még mindig a releváns szereplők között ahhoz, hogy pontot tudjanak tenni a konfliktus végére.
