Kelet-Abszurdisztánban választásra készülődtek. Egyébként Nyugat-Abszurdisztánban is, mert ez egy ország volt, nem olyan, mint egykor Németország.
Itt nem voltak megszállók, kijelölt övezetek, nem épült fal sem, amely kettévágta volna a fővárost. Legfeljebb csak virtuálisan. Egy kisebbség ugyanis – a korábbi választások eredményei alapján – a többségnek kiáltotta ki magát és úgy is viselkedett, mintha az lenne. Azt állították például, hogy létrehoztak egy új és működő államelméleti modellt, egy kereszténydemokrata államot. Ezzel egyúttal azt is kimondták, hogy aki nem keresztény vagy nem az ő értelmezésük szerint demokrata, annak nincs helye az országukban. Maradhat persze és úgy tehet, mintha egyenrangú állampolgár lenne, de a bélyeg rajta van. Ugyan csak virtuálisan, de letörölhetetlenül.
Abszurdisztánban a szabályokat a kisködmön gazdája határozta meg. Nemcsak azt mondta meg, milyen volt a múlt, s miképpen alakul a jelen, hanem azt is, hogyan kell elképzelni a jövőt. Szerény volt, de kegyetlen. „Ami eddig történt, sem volt éppen kismiska, de az igazán nagy dolgok most következnek és ebből semmiképpen sem szeretnék kimaradni” – jelentette ki híveinek egyetértő üdvrivalgása közepette. A választásról meg úgy vélekedett, hogy szerencsés a csillagok állása és nagy győzelmet arathatnak.
Mindent meg is tettek érte. Már jó előre kihirdették, hogy szörnyű sors vár Abszurdisztán népének arra a részére, amely nem a kisködmön gazdájának barátait, ismerőseit és üzletfeleit helyezi a helyhatóságok élére. Azokon a településeken vagy kerületekben bevándorlók, migránsok és terroristák lepik majd el az utcákat, a kormány pedig nem segít. Csakhogy úgy érezték, ez a figyelmeztetés nem biztos, hogy elég lesz, tehát bevetették a korábban már jól bevált módszert, a lejáratást is. Sok emberről mindenfélék kiderültek, csak az nem, hogy ami kiderült, tényleg igaz-e.
Az egyik megtámadott keserű szavakkal ecsetelte sanyarú sorsát: „Politikai ellenfeleim mindent elkövettek, hogy adatokat gyűjtsenek rólam. Mindezt tették azért, hogy polgármesterként felállítsanak. Módszerük a botlások párhuzamba állítása a politikai teljesítménnyel, amelyeknek egymáshoz az égvilágon semmi köze nincs.” Látnoki szavak, mélyen igazak. Értéküket az sem csökkenti, hogy – Abszurdisztánról lévén szó – véletlenül pont a kisködmön gazdájának egyik barátja mondta, akiről a nagy nemzeti adok-kapok közben ugyancsak napvilágra került néhány terhelő tény. Sőt, sokak szerint ez a nyilatkozat erősítette azt a nézetet, hogy az a párt vagy tömörülés, amely másnak vermet ás, sajátjait sem képes megóvni attól, hogy beleessenek. Noha még ez sem jelenti azt, hogy ebben a választási kampányban egyenlő erők küzdhettek. Az új és működő államelméleti modell egyik ismérve ugyanis, hogy az ellenfélnek (értsd: ellenségnek) nem hagy teret. A jelszó: Gebedjenek meg!
Abszurdisztán persze nem létezik. Sem Keleten, sem Nyugaton. Szerencsére. Aki nem hiszi, járjon utána. (Visszhang)
