Indonézia egyre szigorúbb fellépése az importált külföldi szeméttel szemben igencsak feldühítette Bangun falu lakóit, akik szerint több pénzt lehet keresni a szemétdombokon guberálásból, mint a rizstermesztésből.
Azután, hogy Kína bezárta a kapuit a külföldi szemét előtt, Indonéziát szinte elárasztotta az importhulladék. Az ország nem sokkal később éppen ezért szigorította az importszabályokat és a vámellenőrzéseket, több száz tonna külföldi szemetet küldve vissza származási országába. (Indonézia tavaly egyébként 283 000 tonna műanyag-hulladékot importált, ami 141 százalékkal több, mint egy évvel korábban.)
Bár a zöld csoportok dicsérték az intézkedéseket, Bangun lakosai szerint azáltal, hogy korlátozták a szemét behozatalát az olyan országokból, mint például az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália, a vezetés egy számukra kulcsfontosságú bevételi forrástól fosztotta meg őket.
“Ha eltiltanak bennünket ettől, akkor kellene valamilyen alternatívát biztosítaniuk. A kormány azonban mindeddig nem adott nekünk munkát” – panaszolta Heri Masud, a 3600 főt számláló kis település egyik lakója, miközben épp egy hulladékdombot kutatott át.
Masud szerint a guberálásból származó pénzt olyan tevékenységek finanszírozására használják fel, mint például a faluban élők elküldése a Haj zarándoklatra, amely során az iszlám legszentebb helyeire Szaúd-Arábiába látogathatnak el. “Évente 17-20 ember indul el ebből a faluból Haj-ra. Ezt a hulladékból finanszírozzák” – mondta.
A szintén itt élő, 54 éves Salam állítása szerint ő az újrahasznosított szemétből fizeti gyermekei iskoláztatását, továbbá házat is vásárolt belőle a családjának és az állatállományának. “Jelenleg kilenc kecském van” – magyarázta büszkén a férfi, aki egyébként “hulladék brókerként” keresi a kenyerét – magyarul közvetít a falusiak és a közeli papírgyár között -, és azt állítja, hogy munkája jóval könnyebb, mint a gazdálkodás.
Környezetvédők szerint bár a munka valóban jövedelmező lehet, a települést körülvevő szeméthegy veszélyezteti a falusiak egészségét.Az ECOTON nevű zöld csoport kutatása szerint a mikroműanyagok mára jócskán beszennyezték a Bangun alatt található vizeket és a közeli Brantas folyót, amely mintegy 5 millió ember számára biztosít ivóvizet a környéken.
Emellett a háztartási hulladék szintén problémát jelent. Indonézia napi 105 000 tonna szilárd hulladékot termel a városi területeken, és ennek mindössze 15 százaléka kerül újrahasznosításra – áll a Világbank júniusi jelentésében. Számos városi hulladéklerakó kapacitása közel a maximumon van, ráadásul a szigetcsoport strandjait is gyakran elárasztja a szemét.
“Indonézia eleve rengeteg hulladékot termel, és most Amerika szemete is ide ömlik be” – mondta el a téma kapcsán nemrégiben Prigi Arisandi, az ECOTON ügyvezető igazgatója.
Bár az ország elindított egy tervet, miszerint 2025-ig 70 százalékkal kívánja csökkenteni a tengeri műanyag törmeléket – a projektre egymilliárd dollárt költenének -, egylőre nem világos, hogy ezidáig mennyi előrelépés történt az ügyben.
Forrás: Reuters
