Sztálin füstbe burkolva, megperzselt szárnyakkal, sötét angyalként lép a színpadra. A helyszín az egykori irodája a Kremlben, amelynek jelenlegi lakója az épp szabadnapos Vlagyimir Putyin. Sztálin elmeséli, hogy azért van jelenése havonta a földön, mert már a pokolban is dívik a demokrácia, ezért sajnálatos módon az alvilági bíróság még mindig nem döntött sorsáról (bezzeg Hitler, ő már vígan trafikál újjászületve!). Pokolra küldik, vagy tán reinkarnáció lesz a jussa? „Több mint hetven éve várok a döntésre, ott a tornácon, mert Sztálin kemény dió azoknak az alvilági bíráknak” – ez az antréja Pintér Károly Homo Szovjetikusz című drámájának, melyet az óbudai Zichy-kastélyban, a Térszínház színpadán láttunk.
