Anya, te szerelmes vagy apába? Belenézek a visszapillantó tükörbe. A gyerek ölében borvörös papírszív, rajta girbegurba, csillogó betűk, Boldog Valentin-napot. Persze, kicsim. Normális dolog Valentin-napot tartani az oviban? Otthon kirakjuk a szívet a hűtőre, azt mondja, apának csinálta, ő is szerelmes belé. Elindítok egy mesét, répát pucolok a vacsorához, beleszórom a fazékba, ráborítok egy zacskó mirelit borsót. Sokat hazudok a gyerekemnek. A macska felugrik a konyhapultra, lezavarom, megvakarom a fülét, ugyanazzal a kézzel szétmorzsolok egy leveskockát. Felhorkanok, eszembe jut, anyám mennyire kiakadt volna ezen. A gyerek kiabál, nutellás kenyeret kér, visszakiabálok, reggelire is azt ettél. Vizet öntök a borsóhoz. El akarom mondani neki az igazat, nem vagyok szerelmes az apjába. Nincs is szerelem. Tök mindegy, jól viselkedik-e, a Mikulás úgyis hoz ajándékot. Én vagyok a Mikulás. Nem fog béka nőni a hasában, ha sokat iszik, nem viszi el a zsákos ember, ha sír, nem marad úgy a homloka, ha ráncolja. Nem számít, ha lenyeli a rágógumit, a füllentésnek nincs köze a puha orrhoz. Tenyerembe söpröm a répahéjat, kiviszem a kukába. A répától nem lehet szebben fütyülni. Visszamegyek a konyhába, felszeletelek egy almát, odaviszem a gyereknek. Az alma nem tartja távol az orvost. Nézzük a rajzfilmet, megsimítom a haját, ellöki a kezemet. Elmeséli, hogy az óvodában sírt az egyik fiú, nyálas almadarabok potyognak a szőnyegre. Felcsipegetem, lenyalom az ujjamról, a szöszökkel együtt. A tévére bök, ha nagy lesz, hercegnő lesz, rózsaszín szobát akar a kastélyában. Nincsenek hercegnők. Kulcszörgés, a gyerek felpattan, kirohan az előszobába. Egyedül maradok az almacafatokkal, a mesében a hercegnő énekel, jó, hogy ezzel mindent meg tud oldani. A férjem lelkendezik, biztos észrevette a hűtőn a szívet. Tudom, hogy megkavarja a levest, lejjebb veszi, ha kell, mindjárt jön, és felajánlja, hogy befejezi. Kimegyek hozzájuk, a férjemre mosolygok, szájrapuszit ad, háta mögül előhúz egy rózsacsokrot. Én nem vettem neki semmit, azt se tudtam, milyen nap van, amíg fel nem vettem a gyereket az oviban. Vízbe teszem a virágot, kérdezi, megcsinálja-e a levest, rázom a fejem, nem kell. Elviszi fürdeni a gyereket. A macska a lábamhoz dörgölőzik, felemelem, belefúrom az arcom a szőrébe, megnyugtat az illata. Nagyon öreg macska. Régen csak ketten voltunk, semmi férj meg gyerek, csak Cirmi és én, szégyellem, amiért azt gondolom, akkor jobb volt.
