Emlékeztetőül: az „ukrán ügynökbotrány” eredetileg nem a Tisza sztorija volt (azok számára, akik próbálnak a ténysajtóból, tények alapján tájékozódni, most sem az): arról szólt, hogy a magyar titkosszolgálatoknak az ukrajnai magyar kisebbség köreiből verbuvált ügynökei Magyarország szempontjából indifferens, viszont Oroszország számára fontos információkat gyűjtögettek Kárpátalján, majd amatőr módon lebuktak, és a dekonspirálódásukkal tovább terhelték az ukrán és a magyar kormányzatok közötti, amúgy sem felhőtlen viszonyt. Civilizált országokban a minimális következmény a külügyminiszter azonnali lemondása és alapos tényfeltáró vizsgálat indítása lenne – az teszi menthetetlenül botrányossá az ügyet (nem is annyira indirekt módon igazolva minden felmerülő gyanút), hogy nálunk semmi hasonló konklúzióra nem került sor.
