„Én nem gondolok semmit, uram.” Ezt válaszolta Mészáros Lőrinc a 444.hu kérdésére Münchenben, és ezt nem is esik nehezünkre elhinni. A proaktív nem gondolás sokat segíthet strómannak lenni. Így nyilván az is hihető, hogy a tollasodása (vö.: a magyarok háta nem az) mögött az ő bármilyen szabad szemmel felfedezhető tevékenysége, netán munkája volna. Az újságíró mint egykori médiatulajdonost kérdezte Mészárost az átláthatóságinak nevezett törvénytervezetről, amit kezdetben derűsen fogadott. Arra a kérdésre, hogy mivel érkezett a Paris St. Germain szállodájába, epésen annyit mondott: „Gondolom, nem gyalog.” A kétmilliárdos luxushelikopter (Budaörs–Ferihegy) és a 22 milliárdos luxusjet valóban nem egy gyalogszer, de a nagyon Nagy Ő még erre a felvetésre is megőrizte legendás hidegvérét. „Én nem tudom, kinek mi bántja a szemét, uram.” Eszerint Gulyás Gergely szavai („Kisebb hajó, nagyobb szerénység”) egyenesen a pusztába lettek kiáltva (Kósa mama sertéstelepe és a nyírmártonfalvi lombkorona nélküli lombkoronasétány közé), és Lázár János is hiába tépte meg magát az ő népe előtt: elege van a luxizásból. Ennyit a kamu Lázár-infókról. Annyit érnek, amennyijük a strómanoknak van szerénységből. Lószart, mama.
