Ti mind idegengyűlölők vagytok – mondta Orbán Viktor, és lám: a legnagyobb arányban azokban a megyékben szavaztak rá 2018-ban az idegenektől való félelmükben, ahol élő idegent talán a tatárjáráskor láttak utoljára. Tizenöt éven át szinte mindent el tudott adni a saját közönségének. Nemcsak azt, hogy a magas rezsi voltaképpen alacsony, hanem azt is, hogy ezért cserébe hálaszavazat jár. Bevették, hogy Magyarország határait ideköltözni akaró muzulmánok százezrei ostromolják, és ha egyszer nem Orbán Viktornak hívják többé a miniszterelnököt, azonnal beözönlenek a sátraikkal meg a tevéikkel. Elhitték azt is – történelmi tanulmányaik és a megélt tapasztalat ellenére –, amikor a mágus azt hazudta, hogy Oroszország a barátjuk, Ukrajna pedig a pusztulásukra tör: simán átment, nemcsak nálunk, de Erdélyben is. Annál érdekesebb, hogy most, amikor azt próbálta bebeszélni ugyanazoknak az erdélyieknek, hogy ők mind „szuverenisták” (magyarul: mind Orbán szellemi alattvalói, akiknek fontosabb, amit mond, mint amit éreznek), szépen, látványosan beintettek neki.
