Winston Smith ott ült a szobájában, duruzsolt asokcolos átmérőjű, új telekép a sarokbanellenségünk rút ármányairól, meg a Tervtőlvárt sikerekről, mennyire jó minekünk, odaát megmennyire rossz a világ, sőt, romlott is, velejéig.Próbált másra figyelni, de óvatosan csak, a Testvérmeglát mindent és még hallja a gondolatunk is.Nem lehetett elbújni, a toxicitás beivódott,a propaganda az új tény, az folyt állami csecsből,csapból, otthon, a szendergő öregeknek a szájaszélén, hogyha aludtak a régi, füles fotelekben.Mert a tudatlanság az erő forrása; szabadságnincs, csak a legfőbb Gazdának neve változik olykor;és hogy a béke megőrzésének a módja a harc itt,ezt mindenképp tudnia kellett minden egyednekmár születésétől, sulykolta is egyre az összesállami szerv: Minigaz, Minipax, Miniszer, Minibő. Azismétlés az alapja a rendszernek, sosem érheta fraktál véget, csavarodnak az ördögi indákát az időn, a teren, meg a sejtfalakon, be a génbe.Éppen a „Vesszen Goldstein, stop mindenki, elég volt!”című slágert játszották, ma ötödször, ezúttalkedves gyermekkórus koncertrészleteként asóbányákból. Révetegen dúdolta magábanWinston a refrént, észre se vette, mikor belekezdett:„Kurva anyádat, Goldstein, baszd meg a kurva anyádat!”Már régóta vezette a toplistát ez a bájosnégyakkordos dal, mindenki imádta, akár apárizsit, ám azt csak kuponért lehetett, havi egyszerkapni a fővárosban: mindig a rúdnak a végét.Félelem, az volt, gyűlölet és kín is dögivel, dekomplex érzés rég dekagramm sem akadt. A hiány, azállandó vészhelyzet már felülírta morálunk,mert akié a jelen, változtathatja a múltat,és a jövőt is uralja, ameddig akarja. Örökké.Itt a valóságkontroll cél és eszköz is egyben:„ritka baromság”, CTRL C, és megtöri lelked.Winston döntött, tenni felesleges, enni muszáj lesz.Ó, Nagy Testvér, légy a vezérünk, áldd meg, amit teadtál nékünk, vagy legalább mind vedd el a másét!
