A világ hangos, egyre zajosabb, az emberek sietnek, törtetnek, idegesek egymástól, nem marad hely és idő – és talán igény sincs már – a csendes szemlélődésre, a lassú történések megélésére, és a művészetek élvezetére. Nincs idő és energia a művészeknek a siker kivárására sem, a beérkezésre, mert rengetegen tolonganak a damaszkuszi úton, amin egyszer mindenkinek végig kell menni, hogy szembenézzen önmagával és újra tudjon kezdeni, ha kell, mindent. De mi történik azokkal, akik pályakezdőként még csak az út, a lehetőségek közelébe sem kerülnek?
