A magyar politika egyik legnagyobb közhelye a Fidesz legendás alkalmazkodóképességéről szól: történjék bármi, a professzionális elemzők szerint a kormánypárt mindig megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel a környezet változásait a maga javára tudja fordítani. 2024 egyértelmű tanulsága, hogy ez sokak által sokszor sugallt értelmezés biztosan hamis. A tavalyi esztendőben a NER-kormányzás megszokott közege – a politikában a hatalom által kontrollált ellenzék, a gazdaságban pedig a hosszú konjunktúra és a szinte korlátlan ingyenpénz – köddé vált, és Orbánék erre az átrendeződésre láthatóan nem képesek érdemben reagálni – az elmúlt hetekben/napokban úgy tűnt, mintha nem is nagyon akarnának. A sukorói panama, amelynél az irdatlan mennyiségű közpénz elköltésének egyetlen motivációja a Holdról is látható magánprofit, kézzelfogható következménye pedig egy kiadós természetpusztítás, ugyanúgy megtörténhetett volna 2018-ban, az azóta töretelenül hanyatló rezsim csúcsévében, mint most (meg is történt a Fertő tónál). Mészáros a „verseny” második helyezettjénél 100 százalékkal drágábban épít vasutat – ezt a sztorit legfeljebb az távolítja el a 10-es évektől, hogy ezúttal a nemzet pénztárosának veje a kárvallott, aki akkor még jócskán a körön belül volt. Lőrincre Pakson is rámosolygott a szerencse: 11 évvel a bővítési szerződés után még mindig nem tudni, hogy lesz-e (és ha igen, mikor) új orosz atomerőműve az országnak, az viszont biztos, hogy bármi lesz a vége, sokkal többe fog kerülni a tervezettnél, és hogy a drágulás nyomán nem csak Moszkvában, de Felcsúton is vidáman csilingel a kassza. Áttérve a belpolitikára, Menczer Tamás az évforduló pillanataiban tökéletesen hozta azt a korábbi években Rogántól, Szijjártótól, Havasitól stb. látott, bicskanyitogatóan ellenszenves kültelki figurát, amelyet a magát morális többségként emlegető oldal minden alkalommal üzembiztosan a színpadra küld, amikor valamely saját botránya nyomán szükségesnek látja egy kicsit még lejjebb zülleszteni a magyar közélet nívóját. A „közmédia” pedig továbbra sem csinál titkot belőle, hogy a fideszes pártsajtó részének tekinti magát – amit Magyar Péter beszéde körül műveltek, az (természetesen Magyar Péter nélkül) a hazai sajtó Fidesz általi megszállásának bármelyik évébe beleillett volna.
