Kedvenc költőim egyike, Rakovszky Zsuzsa imígyen kezdi Párbeszéd az időről című versét: „A múltnak sosincs vége. A jelen / – az is a múlt, álöltözetben.” Mostanában egyre többször jutnak eszembe ezek a sorok. Azt viszonylagos biztonsággal kijelenthetjük már, hogy Francis Fukuyama alaposan mellélőtt három évtizede, amikor a hidegháború lezárulását a liberális demokrácia végső győzelmeként, illetve „a történelem végeként” értelmezte. A közelmúlt bizonyos fejleményei itthon és külföldön pedig csak fokozzák abbéli meggyőződésemet, mekkora naivitás volt a filozófus-közgazdász részéről ennek a sokat idézett tévedésnek a hangoztatása. Ha Vlagyimir Putyin tevékenységére vagy a Szuverenitásvédelmi Hivatal káderpolitikájára gondolok, az idő múlása a történelemben csakugyan illúziónak tűnik.
