A magyar kormány hidegháborús hangulatú narratívát vezetett be. Hangneme a szövetségesi vita józan kereteit fényévekre elkerüli. Elszántan küzd az orosz érdekekhez közelálló békéért, közben propagandaháborúba fogott szövetségesei ellen. Orbán Viktor a centrális erőtér intézményeit a maga személyes központjára cserélte (Lengyel László, július 27.), ezzel kiszámíthatatlanabb lett. Miniszterelnökünk már kiszállt a szürke való világból, ő nem VV Viktor, neki saját univerzuma van, saját fizikával. Államát hadnagyaira bízza, olyan is: Szijjártó a neveletlenség és arrogancia csúcsa, ezer feladat halmozódik Pintér miniszternél, a vasúti késések és a kastélyok Lázár portfóliójában vannak, Varga a pénz, Matolcsy a forrás után lohol. Nemcsak a tej lett drágább, hanem a magyar államháztartás is. Intézkednek, égetik magukat, mint Csák miniszter, de addig sem lihegnek a vezér tarkójába. A király meztelen, de nem szótlan. Legutóbbi tusványosi produkciója még mindig cipollai képességeket mutat. (Orbán-rezsim,tusványosi beszéd,TISZA Párt)
