Orbán Viktor és a fideszes nagystratégia
Aki odafigyel Orbán Viktor nyári rendszeres tusványosi beszédjeire, nem szenved hiányt globális víziókból, emlékezetes bemondásokból, megmagyarázandó viccekből, néha provokatív gondolatbombákból. Egy másfél órás politikai beszéd mellé odaülni nem könnyű; a hívek az áhítathoz, az ellenfelek és kritikusok a megbotránkozáshoz keresnek anyagot, ha ezt megteszik. Ahogy halad az idő, egyre jobban meglátszik, mennyi mindent tanult Orbán korábbi tanácsadóitól: Tellér Gyulától, Bogár Lászlótól, Lánczi Andrástól. Mégis, az eredmény valamiféle vegyesfelvágott; a banális megállapítások keverednek balgaságokkal, elhallgatással, és olykor kiáltó önellentmondásokkal.
Az idei tusványosi beszéd talán legfontosabb eleme egy új kezdeményezés: „a magyar nagystratégia” leleplezése volt. Kiderült, hogy már két éve ezen dolgoznak, ehhez kellett a kormánynak vagy a kormányfőnek politikai igazgató is, de a mű még nincs kész, és ezért az alkotó sem pihen. Valami már van, de az nem az igazi. A fideszes nagystratégia alkotói felismerték, hogy a világgazdaság átrendeződőben van. Nahát! Meglátták, amit mindenki más is, hogy tudniillik a fejlettebb országok részesedése a globális termelésből visszaszorulóban van (Nyugat-Európáé gyorsabban, mint Észak-Amerikáé), míg a kevésbé fejlettek közül sokan fel tudnak zárkózni.
(belföld)