A fiatal fiúkat figyelte, ahogy a testüket
edzik, s ott szállt ki belőle a lélek,
a gümnasziónban. Nőt sose vett
maga mellé, gyermeke sem született –
nem félelemből, sem szégyen vagy
elfojtás okán, egyszerűen csak szeretett
egyedül lenni ifjú éveiben. A nemzés
átkáról szavait feljegyezték. Leszámítva
néhány levelet, írás nem maradt utána.
Az egyiket Szolónnak címzi, s említi
benne Biaszt is, tervezvén, három barát,
közös életüket. Nem az isteneken múlt
a kudarc. S mivel megöregedett,
a földről többé nem nézhette a csillagokat.