Francia úton az Új Márciusi Frontért
Nemrégiben egy TV interjúban a riporter úgy üdvözölt, mint az MSZP volt tagját. Megdöbbentem, de világossá tettem: én ma is az MSZP tagja vagyok, az is maradok. Nem tartozom azok közé, akik kiléptek, mert nem választották meg őket ilyen vagy olyan vezetőnek, és azok közé sem, akik jobb egzisztenciát remélve más pártba léptek át. Sokan vagyunk ilyenek.
Az ellenzéki pártokat körülvevő bizonytalanság kifejeződik abban is, hogy a választási vereség után sokan felvetik – nem először egyébként –, hogy új baloldali mozgalmat szervezzünk a párt helyett, mondván, a választók elfordultak az ellenzéki pártoktól, így az MSZP-től is. Hatásos mozgalmat azonban csak tömegnyomásra lehet létrehozni, de az ellenzéki választók jó részét érthetően csak az érdekli, hogy valaki küldje már el a fideszeseket, s nem az, hogy balról, jobbról vagy honnan váltják le őket. Sőt a tömegnyomásnak találkoznia kell egy olyan politikussal, aki karizmával rendelkezik és jókor van jó helyen. Ilyen most nem látszik a baloldalon. Megjegyzem, velem együtt a politizáló közvélemény 8 százaléka fontosnak tartja az MSZP létezését, ez derült ki legalábbis egy mostani online szavazáson az ATV egyik műsorában.
(belföld)