Nem kapsz levegőt.
Rád mászik, ücsörög rajtad,
zsíros, püffedt hasa agyonnyom,
és tudod:
mindig így lesz.
Sohasem szabadulsz tőle.
A túlsúlyától, ami megfojt.
Szeretnél kiabálni, de leint.
És igaza van,
tiltakozni felesleges.
Mondom, nem kapsz levegőt.
Kissé megnőtt a pocakod,
suttogod neki alázatosan,
de látod,
csak mosolyog rajtad.
Nincs tévedés: kinevet téged.
Mindig itt leszek, te kis lúzer,
aki vagytok, ti mind!,
mert ilyen, ha
kövérré torzul a vers, amit írsz.
