A Lépcsőházi katarzis az elveszített édesanya könyve, és a hetvenéves György Péter ezúttal sokkal nagyobb teret enged a személyes hangnak és az intim családi pillanatoknak, alighanem ez a szerző egyik legszemélyesebb alkotása. Az anya-fiú kapcsolatán és a gyászmunkán keresztül olvashatunk a huszadik század magyar és európai emlékezetkultúrájáról is, és hogy „mint tűnt elő, akaratlanul, [az anya] halálakor az ő végjátékában is a történelem”. A szerzővel a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitása előtt beszélgettünk.
