A demokratikus értelmiségnek meg kell alkotnia azt a mítoszt, s hozzá a nyelvezetet, amely átélhetően közvetíti és igazolja értékrendjének igazságát, fogalmazott Béndek Ábris a múlt heti Visszhangban. Ezúttal a mítoszteremtésről (vagy éppen a mítosztemetésről) gondolkodunk tovább: a társadalmi egyenlőség és a nemzeti összetartozás hitvilágairól. És arról a kormányzati politikáról, amely nem értékeket, hanem azok képzetét forgalmazza. Nem a polgári Magyarország megteremtése a fontos, az amúgy is csak politikai termék, hanem a róla folytatott beszéd. Hovatovább beszély. Ez „beszélyes”! Választási év jön, küszöbön két nagy döntés. Nem ártana élesebben látni: miről is. Milyen jelmezek, szövegek, szerepek jönnek vajon? És van-e a színpadon (vagy inkább a söprögető középpályás posztján) Kádárnál is Kádárabb játékos?
(Visszhang)