Anyám kedvenc évszaka volt a nyár. A nagy lubickolások és felfedezések időszaka. A kiszabadulásoké, amikor végre magunk mögött hagyjuk a négy falat. Anyám már tavasszal megpróbálta elkapni az első napsugarakat, így nyár elejére ő már szinte készen, barnán érkezett, amit csak tovább tökéletesített a kirándulásokon. Imádott napozni. Akkoriban erről még nem az ózonlyuk, az UV-sugárzás és a bőrrák jutott az eszünkbe, hanem valamiféle luxus, a kikapcsolódások önfeledtsége. Aki barna volt, az egészen biztos, hogy nem töltötte tétlenül a nyarat. Nem az előbbiek tehettek arról, hogy egy idő után azt vettem észre, inkább apám társaságát keresem az árnyékban. Végül a gének kiegyeztek a döntetlenben: bírom és élvezem is a meleget, de időnként szeretek megfutamodni.
(Szép Szó)