A lopakodó szónak nem kell szerénykednie, ha képzettársításról van szó: a militaristák a legendás „láthatatlan” amerikai repülőre asszociálhatnak; a közélet „vájt fülűinek” Torgyán doktor alkotmányozós mondása juthat eszébe; a Fidesz politikusai pedig egy új államtípust ruházhatnak fel ezzel a jelzővel. A kormánypártok a járvány takarásában lendületesen konstruálják azt a rendszert, amit lopakodó árnyékállamként lehet leírni. A hatalom sok százmilliárd forintot szivattyúzott át fideszes káderekkel kitömött alapítványokba, ráadásul úgy, hogy az államnak soha többet ne lehessen köze az átengedett állami vagyonhoz – ahogy a köznek is coki, hiszen úgy csavarták a szabályozást (az uniós regulát is kijátszva), hogy az átengedett summát közbeszerzésekben se lehessen utolérni.
És akkor jöjjön az átlagember asszociációja a lopakodó szóra, ami nem más, mint a tolvaj. Persze ez a kifejezés megtévesztő, hisz egy szelídebb kaliberre utal, mondjuk egy besurranóra, aki csendben osonkodva próbál meglépni egy családi otthonból egy-két értékesebb tárggyal. Hogy minek kellene címezni azt, aki berúgja a kaput, és az erkélyről az alant várakozó teherautóba szórja a szajrét? Márpedig most valami hasonló történik: a Horn-kormány óta nem látott az ország ilyen mérvű privatizációt, a különbség annyi, hogy a jelenlegi magánosítás után nem csörög az államkassza.
Egyetlen példa a nagyságrend érzékeltetésére – Norvégiától 130 milliárd forintnyi hitelt kalapozott az Orbán-kormány, miközben tavaly decemberben egyetlen tollvonással irányított ugyanilyen mennyiségű pénzt a Mathias Corvinus Collegium Alapítványhoz, mely jelenleg inkább hasonlít egy gigászi ingatlanprojektcégre, semmint egy, a magyar tehetségek felkarolására szegődött szervezetre.
És persze nemcsak az adóforintok és állami ingatlanok landolnak ezeknél az alapítványoknál, de itt kötnek ki stratégiai cégek részvényei (melyeket egyes szervezetek lényegében szabadon eladhatnak), illetve az egyetemek jobbjai is. A hivatalos mondás szerint minderre azért van szükség, hogy a nemzeti vagyont ne lehessen elkótyavetyélni. Értsd: egy kormányváltás esetén a baloldal ne adhassa el a nemzet szívének oly kedves vagyonelemeket. Így azokat a Fidesz lovasítja meg, megalkotva ezzel az úgynevezett preventív lopás fogalmát.
Olyasmi ez, mint az a siófoki ügy, ahol biztonsági őrök dorgálták meg (nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozva) egy legénybúcsú résztvevőit. A történet annyi, hogy egy Balaton-parti szórakozóhelyen egymásnak feszült két társaság, és a lokál izomemberei alaposan helybenhagyták őket. Kvázi azért bántalmazták a vendégeket, hogy azok ne ruházhassák meg egymást. Ez a preventív verés fogalma.
Aminél a preventív lopás mégis brutálisabb, hisz az ország jövőjét roncsolja, nem „csak” az arccsontot. A felsőoktatás lenyúlása nem pusztán sok ezer fiatal életlehetőségét veszi el, de egy normális ország reményét is, hogy lesz egy gondolkodó, felelősen támogató és bíráló polgári sokaság – és nem indulatok és gyűlöletklisék áradása jelenti majd a közbeszédet. Ha úgy tetszik, a hatalom arra törekszik, hogy a jövőben is stigmákkal igazíthassa el híveit a világban.
Itt van például Gulyás Gergely. A Miniszterelnökség vezetője rámarkolt a kormányzati billogvasra, és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (PDSZ) ellenzéki politikai szervezetnek bélyegezte. Pusztán azért, mert a tagjai – értsd: a tanárok – és a gyerekek életéért aggódó PDSZ szerint az iskolák (pontosabban az alsó tagozat) újranyitása elhozhatja a járvány negyedik hullámát. (Megjegyzendő: ez a mondás nem az érdekvédők ötletelésének terméke, az egészségügyi szakemberek is borzasztóan ódzkodnak a közoktatás újraindításától.)
Az üzenet egyértelmű: a halálos valóság nem számít, ha mást gondolsz, mint a kormány, akkor ellenzéki vagy, márpedig az ellenzékről köztudott, hogy oltásellenes. Kissé sarkítva: az életellenes PDSZ azt akarja, hogy neked, a kormánypárti szavazónak rossz legyen, nagyon rossz. Egy ilyen mondástól egy normális ország normális oktatási rendszerben képzett normális polgára felröhög, de legalábbis felszalad a szemöldöke – de itt a normálison van a hangsúly.
Azt döntse el mindenki, hogy lehet-e normális országról beszélni ott, ahol a rendőrség 180 ezer forintra bírságolja azt, aki megszegi a kijárási tilalmat – mert hajléktalan. (Visszhang)
