Amikor két és félmillió szavazó változást akar, az hatalmas erő. Különösen, ha ugyanazt akarják: Orbán bukását. Közel vagyunk ehhez a ponthoz, csak annyi kéne, hogy a külön-külön gyengécske ellenzéki pártok összeálljanak. Ha megteszik, akkor nemcsak egy választási szövetség jön létre, hanem új közakarat is születik, amely már szét tudja verni Orbán rendszerét.
Csakhogy, úgy tűnik, könnyebb megállítani a szelet, mint összehozni az ellenzéki pártokat. 2014 óta az egymás elleni küzdelem tartja hatalomban Orbánt, azt hiszem, semmi más. Valójában egyetlen kérdés körül folyik a tánc: Orbán után ki legyen a miniszterelnök. De a kérdésre nincs válasz. Ösztönösen úgy gondoljuk, hogy Orbánt csak erővel lehet legyőzni, és legalább akkorával, mint amekkora erővel ő elvette a szabadságunkat. Ezért régóta várjuk, hogy jöjjön egy olyan erős lelkű vezér, aki legyőzi Orbánt, de nem jön. Talán ilyen vezér ma már nem is születik, legalább is Európában. Orbán a politikai dinoszauruszok egyik utolsó darabja, és ellene másként kell küzdeni, mint eddig gondoltuk.
Az viszont jó hír, hogy megszületett az az ellenzéki szavazó, akinek egyetlen kérdése van: Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Fekete-Győr András és Tóth Bertalan, hajlandók vagytok együttműködni, vagy nem? Azért kérdezi, mert az ellenzéki szavazó fejében minden ideológiai különbséget felülír Orbán megbuktatásának szándéka. Ez köti össze az Orbán-ellenes szavazókat. Már nem várják a megváltót, és kezdenek megszabadulni ettől az idejétmúlt gondolattól. Harmincezer évvel ezelőtt természetes volt, hogy mindig a legerősebb lett a falkavezér, és a farkasoknál ma is így van. De nem kéne, hogy az ellenzéki pártokat még ma is ilyen kőkorszaki érzések vezessék. A jelenség részben érthető, arról van szó, hogy a kultúránk rendkívül gyorsan változik, de az ember biológikuma nem. Az agyunk működése nagyrészt olyan, mint a kőkorszakban volt. Például, ma a politikában a legfontosabb vezetői tulajdonság az együttműködés és a megállapodás készsége, de lehet, hogy az agyunk mást akar, mert a versenyre és az állandó győzni akarásra van programozva. Az agyunkban van egy kis mag, az amigdala, amelynek jelentős szerepe van a túlélésben. Az a dolga, hogy a legkisebb veszély esetén riadót fújjon. Ez jól működött az erdőben, amikor megrezzent a bokor, és őseink azonnal futottak a tigris elől. De még mindig működik ez a túlélő funkció. Az egyik párt mond valami butaságot, mire a szövetségesek azonnal árulást látnak és túlreagálják a képzelt veszélyt.
A siker feltétele pont az, hogy tudunk-e másként viselkedni, mint ahogy programozva van az agyunk. A tudatosságunk vezessen és ne a hajlamaink. A jó politikus képes túllépni a kőkorszaki érzésein és tapintatos demokráciákban ezt el is várják a vezetőktől. A sikeres vezető nem gondolkodik állandóan versenyben és győzelemben, hanem a "win-win" helyzeteket szereti. Sőt a legjobbak úgy tekintenek a partnerre, a szövetségesre, mint barátra, akinek jót akarnak. Dánnak, hollandnak, svédnek vagy németnek lenni azt jelenti, hogy nem akarok mindig nyerni, első lenni és jól járni. Fontos, hogy a másik félnek is jó legyen, fontos a közös feladat sikere. Így aztán a hatalom gyakorlásának egészen más, szoft formái jöttek létre. Angela Merkel tizenöt éve vezeti Európát erőszak nélkül. Az osztrák kancellár, a kanadai, az új-zélandi miniszterelnök, vagy a finn kormányfő példája is arra int, hogy vezetőt ma már más szempontok szerint választunk.
Szerintem Orbán bukásához nem hatalmas erő kell, hanem az, hogy az ellenzék megszabaduljon egy régi algoritmustól: az állandó versenykényszertől. Ebben az ódivatú működési módban nincs barát, szövetséges, közös cél, "win-win" helyzet, csak rivális és ellenség. Ha az ellenzék képes ezen túllépni, akkor megszülethet az Új Ellenzék. Ez azt jelenti, hogy egy ellenzéki pártnak úgy kell működne, hogy a többi ellenzéki párt is elégedett legyen vele. Például, a DK sajtótájékoztatót tart és ezzel a Momentum is elégedett. Az MSZP hirdetést jelentet meg és ez tetszik a Jobbiknak is. A Momentum akciót szervez és a többiek is támogatják. Ez a magyar politikában ismeretlen és újféle gondolkodás volna, de szerintem erre van szükségünk. Ez kell a nyeréshez és a győzelem után így tudnak hatalomban maradni.
Én akkor születtem, amikor a Marlboro Man. Az igazi, amelyet Chicagóban a Leo Burnett reklámstúdió készített. 50-es férfi, erős és büszke. Nincs család, nincs otthon és nem lehet domesztikálni. A maszkulin kultúra szellemiségét, a létezés kezdetleges formáját fejezte ki, amely két szóban leírható: csak én. De ez a múlt. Bármerre jársz a földön, ahol jól működik a gazdaság, ahol van innováció, pénz, profit és nyugatias szemlélet, ott régóta nincs Marlboro Man. Kikopott az a férfi és az a vezető, aki ragaszkodik a falkavezér szerepéhez. A modern világot már új algoritmus szervezi, és itt a kulcs: együttműködés.
Szerintem Orbánt nem egy erős férfi fogja legyőzni, hanem új, nőies készségek. Érdemes rákeresni a neten az Athena Doctrine kifejezésre. Erről találsz cikket, könyvet, előadást és a világ egyik legnagyobb felmérésének a tanulságait. 50 országban, másfél millió embert kérdeztek meg és a többség szerint a sikeres vezetők legfontosabb készségei ma már az emberi természet nőies oldaláról jönnek: integritás, becsület, empátia, kommunikáció, együttműködés, rugalmasság, tanulás, mások támogatása. Ezek kellenek a jó vezetéshez. Az ember nőies oldala szerethetőbb, mint a túlzottan maszkulin természetünk.
Dobrev Klára, Donáth Anna, Szél Bernadett, Szabó Tímea, Cseh Kata öt remek nő. Egyikükről sem tudjuk, hogy milyen miniszterelnök volna. De az sejthető, hogy normálisak és nem kapnak idegösszeomlást a demokráciától. Ha ez az öt nő együttműködne, én habozás nélkül rájuk bíznám a következő kormányt. Szerintem az együttműködő nők jobb vezetők, mint az egymással rivalizáló férfiak. Pontosabban, itt nem az a kérdés, hogy a vezető nő vagy férfi, hanem, hogy maszkulin vagy inkább nőies értékek szervezik-e a politikáját. (Szép Szó)
