Hollywood imádja önmagát. Különösen az úgynevezett aranykort, a második világháború utáni stúdiórendszert, amikor a színészek nem szerepre, hanem „klubhoz” szerződtek.
A világháború utáni depresszióban a filmek mutathatták, hogy milyen álomszerű lehet az életünk. A filmgyártás összetett rendszerben zajlott, amely számos nagyhatalmú emberrel volt tele. Hollywood a külvilág felé álomgyári imázst, emlékezetes és kevésbé emlékezetes filmeket mutatott, házon belül, a kulisszák mögött pedig olyan struktúrát alakított ki, amelynek szabályait mindenki elfogadta. Még akkor is, ha a lehetőségek végtelenségét propagáló rendszer sokszor igazságtalanabb volt, mint a valóság. Ryan Murphy, aki olyan nagy sikerű sorozatokat jegyez, mint a Glee: Sztárok leszünk! vagy az American Horror Story, ezúttal erről a korszakról mesél. (Kultúra)
